6 kor terveztem az indulást, de 8-kor keltem fel, nem volt kedvem kimászni a jó meleg hálózsákból.. 10 óra van pont és én Arrie felé tartok egy dombocskán, amit jól esett megmászni, betértem egy kis templomba, jó volt megpihenni itt. A templomban egy feszület mellé kis poszt-it-eket ragasztanak itt a zarándokok, kis gondolatokkal, üzenetekkel. Az első amit megpillantok, gondoltam az az enyém, ez állt rajta: God bess a breaking heart. Elsírtam magam.... érzelmek és gondolatok özöne öntött el, majd megkönnyebbültem. Üldögéltem ott, és elmélkedtem egy jódarabig. Én is írtam egy köszönő cetlit, megköszöntem neki, hogy letehetem terheimet az ő lába elé, hogy felajánlhatom neki mindenemet, még a bűneimet is...

Beértem Arrie-ba, kis város, szép vízeséssel a szélén, van albegue is, de 11-kor csak nem állok meg és talán már nincsen messze Pamplona sem.

Beértem Pamplonába, csodás, egyszerűen lenyűgöző, és ez a hangulat amit áraszt, olyan régi, szívesen rohannék itt egyszer a bikák elől, persze zsák nélkül, kipihent lábbal. Már majdnem átértem rajta annyira bámészkodtam, rendőrök igazítanak útba, visszasétálok a város másik felére, de legalább tudom merre menjek majd tovább, de csak majd holnap. 14.30 és én már lezuhanyoztam, kimostam, és pihentetném is a lábam, de úgy érzem indulnom kell, vár PAMPLONA! Ja a szállás eszméletlen!!! Az alberue neve Jézus és Mária, egy hatalmas régi templom, a belseje van beépítve, de utólag, és a falakhoz nem értek, bármikor visszaalakítható, lefotóztam

Voltam kint, Pamplona akkora, hogy csak itt a belváros részt nem sikerült bejárnom fájós lábbal. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem beszélek angolul, sokmindenkivel tudnék beszélgetni. Azt hiszem ez lesz a következő célom, megtanulni rendesen angolul. Itt mindenkinek van egy-két kedves szava mindenkihez akit már látott, és nagyon rossz nem érteni rendesen, és nem jól visszaválaszolni. Van valami közös a zarándokokban, valami az úton túl is! Durva érzés, de mint egy nagy család, néha jönnek új tagok, néha mennek, aztán újra látod őket, hol jókedvűen, hol rosszabbul, és örülsz nekik, csak azt sajnálom de tényleg, hogy nem tudok velük rendesen kommunikálni. Kint ülök a szállás (a templom) belső udvarán, itt teregetünk, van itt 2 idős bácsi ők spanyolul beszélgetnek, 2 velem korú ők angolul, itt mellettem a padon egy fogalmam nincsen milyen származású nő (az előbb én indítottam el neki a mosógépet) és 5 telepakolt ruhaszárító, meg 2 nagy fa, és amikor egy fuvallat fellöki az 5 ruhaszárító egyikét, mind megyünk és egyszerre ugrunk fájós lábainkkal és együtt nevetve teregetjük vissza a többiek ruháit. Valami ilyesmi zarándoknak lenni. Brazil a mellettem ülő és író nő, megbeszéltük, hogy ő egy más városból indult innen Spanyolországból kb annyit sétált eddig mint mi, azaz én is akik pipor-ból indultunk. Vajon mi lehet most Daniellel, és az olasz lánnyal? Egy mosolygós francia házaspár akik roncsesvalles-ban nem messze aludtak tőlem és feltűnően mosolyogtak mindig, most is itt fekszenek tőlem nem messze töretlen mosollyal, fájós sántikálós lábakkal. A kis sárga akivel kerülgettük egymást nemrég, aki odafelévalósi (sztem japán) és a citromsárga pólója miatt marad is sárga nekem, megint itt van, pedig már tegnap estére készült ide, az előbb idejött és mutatta a lábán elöl a két hatalmas széles tapaszt a sípcsontján végig, meg magyarázott valamit, de csak találgatni tudok, mert nem értem, lehet azt h igazam volt amikor Larasonja környékén mondtam neki, hogy messze van Pamplona. Ja igen, hihetetlen, de nem hiányzik a cigi egy kicsit sem!!!! Tényleg az ember fejében dől el minden!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.