Nem túl sokat sikerült aludnom az elmúlt éjjel, kb 2 órát. Eszméletlenül hideg volt, mégiscsak szeptember van, és Grenoble az Alpokalja. Reggel, azaz hajnali fél 5-kor már alig vártam, hogy nyisson az állomás, meglepetésemre 5 kor nyitott a recepció is. Elővettem a kis cetlimet, benyújtottam a hatalmas üvegfalon lévő kis lyukon, és a két néni értetlenül és kérdőn nézett egymásra, majd rám, hogy hol is az a Pied de Port. Majd rövid előadást tartottam az üvegfalon keresztül mutogatva az országuk földrajzából, a jelenlegi városról Grenoble-ról, és ehhez képest Pied de Port-ról, és már képben is voltak, az egyik pötyögött valamit a gépén, a másik pedig ment a nyomtatóhoz és elkezdte szedegetni a jegyeimet... Aztán 120 euróért, a kezembe nyomtak 3 darab jegyet, az első Grenoble-Valence, Valence-Montpellier. a második Montpellier-Toulouse, Toulouse-Bayonne. a harmadik Bayonne-SJPdP. 06.38-kor irány a peron, egész jól elmutogatták mire kell figyelnem a jegyen, nem egy bonyolult dolog, peronszám, mozdonyszám, kocsijelölés, székszámozás. Franciaország szép, legalábbis tetszik amit a vonatból látok. A híres gyorsvasút, rajta ülve nem is tűnik olyan gyorsnak, nem úgy mint amikor átmegy egy a peronon lassítás nélkül. Minden jól haladt egy darabig, egyre több a nagy hátizsákos is ahogy közeledünk nyugat felé, azaz délnyugat. Több a pálmafa is, és láttam a földközi tengert is. Montpellierben várva a csatlakozást, mert érkezés és indulás között mindig van egy óra, szóval megismerekedem egy idős francia bácsival, akinek hiába bizonygatom, hogy franszéul nem beszélek és angolul is csak very little bit, ő ennek ellenére elmeséli, hogy sjpdp fölé megy egy kicsivel és ő fölfelé megy a caminón, merthogy ez eredetileg angliából indul, és ő a spanyol szakaszt már lesétálta régebben. majd felülünk a vonatra, mindenkinek szigorú a kocsibeosztása, így ő előre én hátra kerülünk. Kicsit sajnálom, mert jót beszélgettünk, de ide is kerül mellém egy hasonló idős bácsi nagy zsákkal, látszik rajta hogy nem ijed meg egy kis sétától, afféle túrarobot. Ő nem foglalkozik velem, elég tartózkodónak nézem. Természetesen miért is ne, egyszer csak megáll a híres gyorsvasút és egy órát rostokolunk, egy hang a hangosba hosszasan beszél valamit, amiből csak annyit értek hogy problem, meg a végén hogy merszi. Sebaj gondolom, talán elérjük a csatlakozást,.... el kell érnünk, hiszen nem álltunk egy egész órát lesz pár perc. Nézem a jegyet, mikor is indul a következő vonat Toulousban, és most veszem észre, hogy ezúttal nem egy óra van a következőre, hanem csak egy fél.... Persze nem érjük el, 300 km/ó ide vagy oda. Toulousba beérve egyből megyek az információhoz, hogy van egy small problem, s mivel fogalmam nincsen hogyan mondják a "bazdmegavonatodat, lekéstem a csatlakozást" így jobb hijján  lebegtetem a jegyem és nézek a nőre kérdőn, aki természetesen teljesen perfekt angollal kezdi magyarázni hogy nincsen problem, mert 13.30 helyett 16.45-kor indul oda egy másik vonat, és fél nyolcra ott is vagyok Bayonnba. Igenám, mondom neki, de akkor mi van ezzel, kérdem tőle, és mutatom neki az utolsó átszállóról szóló jegyem, akkor oda mikor érek? Erre ő elmegy és hoz egy papírt, miszerint ma már nem, mert nincsen akkor már csatlakozás, így majd reggel tudunk csak tovább menni, és bemutat a túraterminátor bácsinak, akivel azonnal néma beleegyezéssel barátságot kötünk, sorstárs. Persze ő sem beszél, csak Franciául, és én sem, csak Magyarul. Együtt üldögélünk a váróban, néha megbeszélünk valamit, szerintem ő sem tudja hogy mit, és én sem, aztán egyszer csak hirtelen előkap egy papirost és a kezembe nyomja..... a Camino az, SJPdP-Compostelláig napokra bontva kilóméter, és szintkülönbség diagrammal... Ez hihetetlen, ő is oda megy! Nemtudom honnan tudta hogy én is odaigyekszem, de a kezembenyomja, mintha ő igazolni akarná, Ő felkészült! Hát ez igaz is, mert ezt még így én nemláttam, 200méterről indul az első nap, és 8km alatt felmegy 1600-ra.....Ahogy nézegetem, elég szép kis szintkülönbségek szinte minden nap. Elég keménynek néz ki, áttanulmányozom, majd visszaadom neki, mire ő jóízűt nevet, és azt mondja kalandra fel!

Megjegyzés: ezt a lekésett vonat után írtam délután.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.