Tudom, most kezdhetném, úgy is, hogy kedves naplóm... De ez egy kicsit megfakult már, és különben is a lányok írnak csak ilyet. Meg különben is, ez egy internetes napló, nemmindegy ám, ebbe ha az ember titkokat ír, akkor azok már nem titkok többé, mert míg egy kézzelírott afféle ódivatú naplót lehet dugdosni meg nem megmutatni senkinek sem, de ezt nem, és aki ír egy ilyet, tán nem is azért írja. (mégiscsak vannak szépségei ennek a rohanó fejlődő világnak?)

Szóval rengeteget gondolkodtam az utóbbi időben, vajon mit is írnék egy ilyen úgynevezett blog-ban. Naplót sohasem nemírtam, ez lesz az első, és rögtön nem is egy ilyen dugdosós titkolózóssal kezdeni... hát legalább ha régen írtam volna most kicsit emlékezhetnék rá, hogy akkor miket írtam volna és most segíthetne, de nem, mert ez lesz az első.  Úgyhogy elgondolkodtam rajta, ha most írnék egyet azt hogyan is tenném. Hát nagyon nem jutott eszembe semmi, csak az motoszkált bennem, talán egy-két átélt élményt, gondolatot, érzéseket kéne ide leírnom. Hogy miért? Ez teljesen egyszerű, azért hogy megtudjam mások véleményét a dolgokról, azokról a dolgokról amik engem vesznek körbe, az én világomról. Hogy miért fontos az, hogy az ember megértse a körülötte lévő embereket, világot, és azokon keresztül önmagát? Erre most hadd ne kelljen válaszolnom... aki nem ismeri saját magát, és a világot ami körbeveszi, nem érti mi zajlik körülötte, hát az elég gáz azt hiszem... Én akarom érteni, és értem is (azthiszem) :) Olyan interaktív (ez lehet nem helyes, én csak magyart beszélni és azt sem mindig helyesül/ szóval olyan naplót képzelek el, amihez aki akar hozzászólhat, bármikor és bármit, merthát ugyebár szólásszabadság van elvileg, és mindenki azt mondhat amit akar, mindenkinek joga van hangoztatni a véleményét dolgokról, mégha az nem is áll valami stabil meggyőzőséses lábakon. Így elhatároztam ha másnak is lehet akkor nekem is, nem vagyok én kevesebb senkinél, és még azzal sem szerintem, hogy tisztában vagyok vele, mennyire tévesek lehetnek a nézeteim, mennyire nagyot tévedhetek, mennyire más szemszögből nézhetek dolgokat mint mások... számomra ez a szólás szabadságának első alapköve. a második az igazság, tudom tudom, mindenki mást ért ezalatt igazság, ezért a saját igazságaimat venném alapul, persze meghalgatom másokét is hiszen az ember csak másoktól tud ismereteket szerezni, főleg akkor amikor mások szemszögéből szemléljük a világot, akkor érti meg az ember,igazán önmagát és a másik véleményt, számára mi az igaz és mi a hamis, egyszerűen ami hozzám legközelebb áll, amire az én lelkem, lelkiismeretem aztmondja oké, az oké. És nemtudom, ki hogyan van vele, de amikor arra a csúnyán elnyomott kis belső igaz lényre koncentrál az ember akkor bizony nincsen lehet meg talán :) itt vagy fekete vagy fehér valami, nincsen közepesen klafa! Én így gondolom, ha tévednék...., hát előfordulhat....

Mindennek függvényében, most hogy már tudom hogyan is fogok írni, és már csak az van vissza, hogy feldojak egy témát, egy jó témát, mert ez aztán igazán nem mindegy, hogy miről is fejtegeti az ember a véleményét. Szóval ezen töröm a fejem, mert hogy ugyebár sok sok téma van, a világbéke, a greenpeace, a globalizáció, a vallások, a dolgok viszonyulása egymáshoz,  hatalmas nagy szavak, mégnagyobb teóriák, a világ nagy dolgai. Pedig énszerintem nem ezzel kell kezdeni, a világ bennem van, én alakítom, ha tetszik teremtem, és ahhoz hogy megismerjem, ahhoz magamat kell először megismernem. Hogy ismerem e magam? aztgondolom már igen! Na nem volt ez mindig így, sok sok dolog kellett hozzá, hogy az legyek aki vagyok, sok mindennek kellett történnie, sok "véletlennek" túl soknak... Nemszeretem a "véletlen" szót, számomra nem létezik ilyen szó, szituáció már, mint ahogyan a félelem sem mint érzés,és a lehetetlen sem fogalom többé. Hogy hogyan sikerült ezt elérnem? hogy mikor őrültem meg? Hát ez is egyszerű, lesétáltam a Camino de Santiagót, összezártam magam saját magammal 33 napra, a gondolataimmal, az érzéseimmel... nem volt egy leányálom eleinte azt mondhatom, de nagyon jó volt amikor elkezdtem megérteni mindent, élveztem belőle minden egyes pillanatot, elkezdődött töle valami ami azóta is tart és csak egyre fokozódik. Hogy mi ez? Nemtudom, nem tudom megfogalmazni, de egy biztos, megváltoztatta a gondolataimat az út. Még az is lehet hogy majd lesznek akik aztmondják megbolondultam, de nembaj, mert ha ez így is van, vagy legalább is mások szerint, én azt mondom, ha nekem ez jó, és nem bántok vele másokat, akkor miért ne?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.