Kalandos egy nap volt ez is, és még nincsen vége... Reggel 5.30-kor ébredtem magamtól, na meg a többi zarándok pakolászásától. Irány az út, még kukk sötétben, persze fejlámpával. Az alberg előtt az indulás előtti utolsó simítások közepette odalép mellém egy magas szikár…
Egyszerűen annyi minden történik, hogy egy külön ember kellene akinek szinte folyton diktálhatnék...Szóval a vonatot lekéstük, Robot /akkor így hívtam magamban a kisöreget/ Bayonnban addig telefonált, és intézkedett a vasútállomás főnökénél, amíg a vasúttársaság nem…